2020. augusztus 13. 20:22 - PMBennett

A lány és az árnyéka

Téma: Képzeld el, hogy valaki árnyéka vagy egy teljes napig.
Arra ébredtem, hogy csak egy árnyék vagyok. Nem „árnyéka önmagamnak”, ahogy azt mondani szokás, hanem szó szerint az. Egy árny. Vajon hogyan veszíthettem el az emberi alakom egyetlen éjszaka alatt? Mi okozta ezt? Vissza lehet fordítani és ha igen, akkor hogyan? Vissza akarom kapni a testemet! Utálom, hogy függök a fénytől, és ettől a lánytól, akinek az árnyékává váltam. Követnem kell bárhová is megy, és utánoznom minden mozdulatát, mint egy majom. Nem akarok itt lenni.
Forrás: fűszerkert
Persze azért van benne egy kis izgalom is, hogy beleláthatok más életébe. Például, ez a Nóri nevű lány teljesen odáig van egy Imi nevű osztálytársáért. Láttam, mit írt reggel a naplójába, és azt is, hogy milyen áhítattal, vágyakozva tekint állandóan arra a fiúra. Imi persze tudomást sem vesz róla. Átnéz rajra, mintha ott sem lenne. Át tudom érezni a helyzetét.
Nem ezt érdemli. Szerintem Nóri egy igen klassz csaj, és én nem őt utálom, hanem a helyzetemet. A másoktól való függésemet. Vele minden rendben van. Kedves, mindig segít a barátainak, soha nem bántana senkit, még akkor sem, ha rossz napja van, pedig mi lehetne annál rosszabb, hogyha valaki, akit csodálunk semminek néz? Amellett, hogy rendkívül csinos, még az esze is vág, széles látókörű, tájékozott, mindenhez hozzá tud szólni. Megvan a saját véleménye, nem bólogat csak úgy, ha szíve mélyén nem ért egyet, mint ahogy mások is teszik. Amit csinál, teljes szívvel csinálja, mint ezt a hip-hop táncot is. Igazából nekem ez csak céltalan ugrabugrálás, de ő nagyon komolyan veszi.
Tudom, hogy most csak egy árnyék vagyok, de ha visszakapom az alakom, meg dogom keresni őt. Azt szeretném, ha elfelejtené ezt a fickót, aki nem szolgált rá a szerelmére a csodálatára. Aki soha sem fogja úgy látni, mint ahogy én látom. Egy értékes embernek.
Most, hogy az ő árnyékává váltam, el gondolkodtam azon, hogy vajon az én árnyékom mindig az enyém volt? Vagy mások váltak azzá, mint most én? Vajon mit tudhatott meg rólam az árnyékom? Milyennek láthat?
Szólj hozzá!
2020. augusztus 11. 09:12 - PMBennett

Lilla

Téma: írj arról az időről, ami elmúlt és bánsz, hogy nem tettél meg valamit
Lilla ma sem jött iskolába és én aggódni kezdtem. Tetszett nekem a lány, mert a mosolya, tudtán kívül, felmelegítette szürke hétköznapokat, és az én szívemet. Az iskolában nem beszélt sokat, csak akkor, ha kérdezték. Új lány volt még, minden olyan idegen volt neki. Természetes, hogy nem nyílt meg olyan könnyen nekünk. Nem csoda hát, hogy amikor osztályfőnökünk megkérdezte, ki viszi el neki a leckét, nem nagyon jelentkezett senki. Egyedül én. Amikor ezzel előrukkoltam, igencsak megleptem a tanárnőmet, de nem csak őt, még saját magamat is. 
Forrás: Kortárs online
Mire észbe kaptam, már ott álltam a házuk előtt és megnyomtam a csengőt. Először nem jött ki senki sem, pedig ott ácsorogtam jó ideig. Bosszankodtam, mert nem láthattam a lányt, aki valamiféle új, varázslatos dolgot hozott az életembe. Hazamentem, de otthon nem igazán találtam a helyem. Körülbelül egy-másfél órát bírtam ki, amit fel-alá járkálással töltöttem, majd újra elindultam szerencsét próbálni, mint a mesében. Eléggé közel laktak hozzám, csak egyetlen utcán kellett végigmennem, s így öt perccel később az ujjam ismét a csengő gombjára tapadt. 
Lilla nyitott ajtót, majd a kapukulccsal a kezében rám mosolygott, és kedvesen beinvitált. Talán mióta megérkeztek, én lehettem az első vendége, így lelkesen végigvezetett a házon. Engem lenyűgözött az a sok könyv, amely akár egy kisebb könyvtár is lehetett volna és a dohányzóasztal szélén álldogáló óriási, aranyozott szamovár. Aztán az ő szobájába mentünk, amely lényegesen kisebb volt, szinte csak egy talpalatnyi hely, amelyben elfért egy asztal, egy ágy, két szék. Mégis nagyon otthonos volt. Büszkélkedve mutatta meg a polcot, amely tele volt szebbnél szebb, különlegesebbnél különlegesebb babákkal, amiket már évek óta gyűjtött. 
Forrás: nlc
Beszélgetni kezdtünk suliról, családról és minden másról, s én úgy éreztem, most sokkal jobban feloldódott, mint a suliban bármikor, bárkinek. Lenyűgözött a tájékozottsága és a kedvessége. Ahogy mondani szokás, „megfőzött”, és valószínűleg ennek a tudatában sem volt. 
Talán szerencsémre, mert mondhatjuk szerencsének, sokat hiányzott a suliból, mert az édesapja volt az igazgató akkoriban, s megtehette. Így, amikor csak szerét ejthettem, elmentem hozzá, és végtelennek tűnő órákat tölthettem vele kettesben, ahol nem zavart senki, s ebben a világban nem volt más csak ő és én. 
Egy alkalommal kiültünk az aknatetőre, amely a kert közepe táján helyezkedett el, s a család Berekfürdőben frissen szerzett mogyoró készletét dézsmáltuk, mint két éhes mókus, csak éppen kalapáccsal a kezünkben. Kedélyesen beszélgettünk, az arcunk fürdött a ragyogó napfényben, én közben Lilla-illatot szívtam magamba, s ő nevetgélve figyelte azt a szeplős kócos kisfiút, aki én voltam.

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 10. 11:57 - PMBennett

Az elrabolt bicikli

Téma: Bicikli

 

Biciklinek lenni nem túl könnyű feladat. Amikor a kisfiú megkapott ajándékba, hogy ragyogtak a szemei látva a kékre festett vázamat, s a napfényben megcsillanó csengőmet! Hittem, nagyon megszeretett. Mindenhová együtt mentünk. Még a boltba is, pedig nem volt messzebb, mint tizenöt méter. Istenem, hány száz kilométert tettünk meg, miközben körülöttünk szinte süvített a levegő. Azok voltak ám a boldog idők.
Forrás: Mall.hu
Történt egyszer, hogy amíg a kisfiú bent volt boltban, egy idegen jött, és levágta a záramat, amivel a korláthoz bilincselt és csak egyszerűen elrabolt. Hiába sírtam, hiába kiabáltam, senki sem hallotta, és a ronda, kráteres képű ember elvitt magával. A fia tette a nyergemre a dagadt seggét. Igencsak rosszul bánt velem. Ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, csak megfogta a kormányomat és a nyergemet, és elhajított. Nagyon fájt, ahogy földet értem. Kerekeimmel hiába kapálóztam, nem tudtam elmenekülni. Még éjszakára is ott hagyott az árokparton, és én azon imádkoztam, hogy mentsen már meg valaki.

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 09. 00:41 - PMBennett

VENDÉGPOSZT: Shella Applewhite - Csak egy „elcseszett” műszak…

Ugyanolyan éjszakai műszaknak ígérkezett, mint a többi, legalábbis ekkor még két főszereplőnk így gondolta. Péntek éjszaka volt, telihold. Mindenki más éppen bulizni van, de a Tescoban haladni kell, fel kell készülni a szombati nagy rohamra. Edina direkt zárás előtt érkezett hogy még némi enni, és innivalót tudjon magának venni. A viszonylag kis üzlet minden tekintetben családias és barátias közegben működött multi cég létére. A bejáratnál már sorba voltak rendezve a kocsik, az optikolást már megkezdték a délutánosok. Attila, már tolta „Rozicskát” a takarítógépet. Minden szép lassan a helyére kerül, az éjszakásnak már csak a tisztaságra kell figyelnie, meg a töltésre. Mindent a vevő érdekében. 
forrás nosality
Mikor meglátták Edinát csodálkoztak is, hogy most éjszakába érkezik.  Általában valamelyik nappalos műszak főkasszása, de most tölteni jött. Nem szerette ugyan, de néha ezt is kell, már csak a pénz miatt is. Anita, a boltvezető még vásárlás közben felfedezte a beékező kolleginát, s bár ő is rendkívül érdekesnek találta, tudta, hogy a lány kreatív, és a másik két kollégával meg fogják oldani az áruátvételkor keletkezett aprócska problémát. A lány eközben kosarába rakta a szokásos apróságait: egy energiaital, egy kis péksütemény, és a szokásos kedvenc sportszelete. Kellett is egy kis bűnözés a mai naphoz, már rég nem volt ilyen szerencsétlen napja. Mikor délután felébredt, még a konyháig sem jutott mikor eltörte kedvenc kávésbögréjét, ráadásképp a macska is jól szórakozott míg aludt: a dió, amit tegnap egész nap tört, és darált, szanaszét hevert a konyhaasztalon. Mondhatni, a mai napnak már alapvetően lőttek. 
Máté napja sem volt éppen felhőtlen ezidáig. Vacsora készítés közben elvágta az ujját, út közben egy kerítésből kilógó drót kiszaggatta kedvenc farmerját és ha valamivel igazán élre kerülhetne a szerencsétlenégi ranglistán az az, hogy a kórház utcáján csak úgy spontán rádőlt az „elsőbbség adás kötelező” tábla. 

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 08. 22:06 - PMBennett

Gyertyák a padon

Téma: gyertya

 

A Sanyi idegesen topogott a félig nyitott osztályterem ajtaja előtt. Bentről halk duruzsolás hallatszott, néhányan a széken ültek vagy a pad mellett álltak és beszélgettek. Félt arra gondolni, hogy a többiek mit fognak megint kitalálni csak azért, hogy újra bántsák. A múltkori, újságpapírba csomagolt döglött patkány volt a legdurvább. Ráadásul épp az óra közepén sikerült a lábai közzé borítania, és a tanár nem tett semmit, hogy előkerítse a tetteseket. Utálta a tehetetlenség érzését, amely szépen lassan rátelepedett, és kezdte agyonnyomni a súlyával. 
Forrás: kadarka.net
Nagy levegőt vett és belépett. Most sem vett senki sem tudomást róla, szóval minden olyan volt, mint más reggeleken. Még mindig idegesen tördelte az ujjait, s nem nézett fel, csak egyenesen a padjához sétált. Amikor feltekintett saját fényképe nézett vissza rá. Néhány virág szórta kellemes illatát és mécsesek lángoltak az asztalon és egy hosszú fehér gyertya. Egy csinos kis szalag, ezüstös széllel tekergőzött végig a pad tetején, amelyen nagy fekete betűkkel ez állt: „Sohasem felejtünk el!”
- Ez meg micsoda? - horkant fel. - Ez már túlmegy mindenen. Ennyire azt akarjátok már, hogy meghaljak? - üvöltötte szinte teli torokból, de persze választ persze nem kapott. Sem egy elfojtott kuncogás, sem egy kárörvendő kacaj, csak a közöny, amit eddig mindig is kapott, mióta ide jár. Mintha ott sem lenne. 

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 07. 10:52 - PMBennett

Az író és a szerelem

Forrás: kívulbelulboldogsag.hu
A könyvbemutató elég jól sikerült, nem hittem volna, hogy ilyen sokan eljönnek majd. Csak remélni tudtam, hogy a könyvem keletkezésének körülményeit ecsetelni nem lesz túl unalmas a hallgatóságom számára, de azért a hatásosság kedvéért néhány anekdotát is elsütöttem. Igaz, talán ezzel azt sugallhattam, hogy regényt írni nem is olyan nehéz, pedig igen sokáig vajúdtam vele, mire megszültem. Minden esetre a hallgatóságom jól szórakozott, és még meg is tapsoltak a végén.
Már csak a szokásos dedikálás maradt, s én attól féltem, véletlenül az eredeti nevem kanyarítom alá az írói álnevem helyett, ami kissé ciki lenne. Így erősen koncentráltam már akkor is, amikor a nő odajött.
– Kinek írhatom?
– Horváth Csillának – mondta, s még írás közben is éreztem, hogy úgy bámul rám, mintha csak szuggerálni akarna.
Felnéztem, de ő még mindig nem mozdult csak nézett azokkal a nagy fekete szemeivel.
– Nem ismersz meg ugye? – kérdezte végül, s nekem be kellett ismernem, hogy halvány fogalmam sincs, miért is kellene tudnom, hogy ki ő.
– Horváth Csilla vagyok – ismételte meg. – Te az A osztályba, én meg a B-be jártam. Évfolyamtársak voltunk.
Újra ránéztem, miközben az agyam próbálta újra szervezni a nő arcvonásait, s néhány pillanat múlva már megláttam benne azt a lányt, akit valamikor úgy szerettem. Igaz, a szeme sarkában és a szája szögletében már megjelentek vékonyka ráncok, de szőke haja és fekete pupillája adta kontraszt valamiféle nosztalgikus érzést adott. Valami meleg és belsőségeset.

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 06. 18:29 - PMBennett

A foghíjas varázsló

Téma: varázskönyv

Thomas szexuálisan túl fűtött volt, kissé jobban, mint az ő korában a tinédzserek. Varázslótanoncként gyakran böngészte a nagy varázskönyvet, és azon agyalt, hogyan is láthatna többet a lányokból.
Egyik alkalommal egy láthatatlanná tévő varázsigét talált, és kipróbálta magán. Az igézet nagyszerűen működött, ám a ruhái nem tűntek el, így hát gyorsan lehányta magáról, s nesztelenül és meztelenül végig surrant a varázsló akadémia folyosóján, egyenesen a lányok öltözőjébe. Hogy ne csapjon zajt, megállt az egyik sarokban, és onnan gyönyörködött a látványban. Ám szerencsétlenségére az időről megfeledkezett, s a varázslat elmúlt. Lett is nagy sikoltozás, dobálózás, verekedés. Néhány monoklival gazdagodva a lábait a nyakába kapta, máris rohant ki a folyosóra, ledöntve a lábairól az igazgatónőt. Szegény öreglány még jobban zavarba jött, mint a tinilányok odabent.
Forrás: hír.ma
Következőleg egérré változott, ám ez a feldühödött némbersereg majdhogynem agyonverte. A kis jószágot átüldözték az öltöző egyik zugából a másikba, majd vissza, míg végül az nagy nehezen, kimerülten bemenekült az egyik öltözőszekrény mögé. De a varázslat ismét elmúlt, s ahogy kezdte visszanyerni emberi alakját, a hely egyre szűkösebb lett, míg végül elborult a szekrénnyel együtt. Kis híja volt, hogy rá ne zuhanjon Emmára, akiért egyébként is annyira odáig volt. Ő miatta volt gyakori vendég az öltözőben, ő volt az, akiből minél többet szeretett volna látni. Szerencsére a lány megúszta karcolások nélkül, nem úgy, mint ő. Hatalmas pofon csattant Thomas arcán, s Emma ujjait jó ideig még meg lehetett számolni a fiú szeplős képén.

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása