Egyik alkalommal egy láthatatlanná tévő varázsigét talált, és kipróbálta magán. Az igézet nagyszerűen működött, ám a ruhái nem tűntek el, így hát gyorsan lehányta magáról, s nesztelenül és meztelenül végig surrant a varázsló akadémia folyosóján, egyenesen a lányok öltözőjébe. Hogy ne csapjon zajt, megállt az egyik sarokban, és onnan gyönyörködött a látványban. Ám szerencsétlenségére az időről megfeledkezett, s a varázslat elmúlt. Lett is nagy sikoltozás, dobálózás, verekedés. Néhány monoklival gazdagodva a lábait a nyakába kapta, máris rohant ki a folyosóra, ledöntve a lábairól az igazgatónőt. Szegény öreglány még jobban zavarba jött, mint a tinilányok odabent.

Forrás: hír.ma

Következőleg egérré változott, ám ez a feldühödött némbersereg majdhogynem agyonverte. A kis jószágot átüldözték az öltöző egyik zugából a másikba, majd vissza, míg végül az nagy nehezen, kimerülten bemenekült az egyik öltözőszekrény mögé. De a varázslat ismét elmúlt, s ahogy kezdte visszanyerni emberi alakját, a hely egyre szűkösebb lett, míg végül elborult a szekrénnyel együtt. Kis híja volt, hogy rá ne zuhanjon Emmára, akiért egyébként is annyira odáig volt. Ő miatta volt gyakori vendég az öltözőben, ő volt az, akiből minél többet szeretett volna látni. Szerencsére a lány megúszta karcolások nélkül, nem úgy, mint ő. Hatalmas pofon csattant Thomas arcán, s Emma ujjait jó ideig még meg lehetett számolni a fiú szeplős képén.

forrás:talajtarsat.hu

Az utolsó cseppet az jelentette, amikor egy „tolvajkéz” nevű igézettel levarázsolta a lányról a bugyiját, majd egy másikkal próbált enyhe szelet támasztani és alulról befújni a szoknyája alá. Emmának az utolsó pillanatban sikerült leszorítania a szoknya szegélyét. Iszonyatos dühbe gurult. Mérgében megragadta a varázskönyvet, amely ott állt egy nagy állványon a tanári katedra mellett – mert ez esett épp kézre -, s teljes erejével a vaskos könyv gerincével szájon vágta a fiút. Tommy a lendülettől és a meglepettségtől ülepére esett. Nem számított efféle reakcióra, hiszen Emma mindig is olyan szelíd lánynak tűnt, és ez volt az, amit igazán szeretett benne. Efféle dühöt még sohasem látott azokban az égszínkék szemekben. Csorbacsík Tommynak sajgott a szája, s metszőfogából is letört egy akkora darab, hogy a nyelve hegye éppen kifért rajta. Könnybe lábadt szemmel megígérte, hogy soha többé nem háborgatja a lányt – és más lányokat sem –, s Emma cserébe egy igézettel helyrehozta a törött fogat. 

Milyen furcsa az élet. Később Tommy mégiscsak szerelmet vallott a lánynak, és Emma rájött, hogy a fiú sem olyan, mint amilyennek gondolta egykor. Azóta is egy párt alkotnak és boldogan élnek, ha azóta meg nem haltak.