Idegesen topogtam az állomáson,
Bár minden olyan szép lenne,
Mint a legutóbbi látomásom.
Bárcsak olyan tűz égne szemedben,
Mint abban az álomban,
Mit lelkem mér a Lelkedre.
Bárcsak úgy ölelnél magadhoz,
Mint kinek nem számít más,
S forró csókod égne ajkamon.
Idegesen topogtam az állomáson,
Bár minden olyan szép lenne,
Mint a legutóbbi látomásom.
Bárcsak mikor meglátnál, s mélyen a szemembe néznél,
Elmosolyodnál, s kezemet megfognád,
S ajkaiddal ajkaimra olyan forrón égnél,
Mintha nem létezne más,
Mintha nem történne más,
Csak egy óriási villámcsapás,
Mely összeláncol bennünket örökre,
S történhetne bármi a világban,
Lelkem a Lelkedre égne ebben az örömben.
Idegesen topogtam az állomáson.
Bár minden olyan szép lenne,
Mint a legutóbbi látomásom.