Tamási Andor úr összedörzsölte a tenyerét. Úgy érezte, jó vételt csinált ezzel a házzal, amelynek az egykori tulajdonosa egy nyolcvanas éveiben járó özvegyasszony volt. Valamikor egy diplomata feleségeként élt, bár azt mondják, a nő eléggé zárkózott lett, miután hazatért Jamaicából. A férje ott halt meg a Karibi térségben, de illendően az emberek nem kérdezték a nőt arról, miért egyedül érkezett haza. Fél év múlva az idős asszony is elhunyt, és a házat felvásárolta egy gazdag üzletember.
 |
| Forrás: Galéria Savaria |
Bár a ház nem volt olyan pompás látvány, mint egykoron lehetett, mégis Tamási úr sok lehetőséget látott benne. Több szobás, óriási ház, amelyből akár szálló is lehetne, ha nem éppen a szegedi kertváros kellős közepén állt volna. Mégis, mikor az épületet meglátta, az szerelem volt első látásra. Mesterembereket fogadott, és hozzá láttak a felújításhoz, hogy a ház visszanyerhesse azt a vonzerejét, amilyen hajdan lehetett.
Egyik nap a munkások a pincében egy jókora poros hordót találtak. Körbejárták, meglökdösték. Nagyon nehéz volt, és valami lötyögött benne.
– De jó lenne, ha lenne benne valami jóféle nedű – álmodozott az egyik. – Egy kis jóféle bor jól esne most. Az sem baj, ha savanykás, úgyis olyan meleg van. – s alig fejezte be a mondatot, a Mester már meg is jelent egy csappal a kezében.
A pohárba ömlő karamella színű folyadék jó illatot árasztott, bár határozottan nem bor volt. Egy harmadik, vállalkozó kedvű megnyalta a szeszt, s képe máris derűsre húzódott.
– Na, milyen, szakikám? – faggatták a többiek.
– Ilyen finom rumot még életemben nem ittam. Bár van valamiféle érdekes utóíze. Kóstold csak meg! – mondta az, és máris a társa orra alá tolta a két decis vizespoharat, ami kicsit mázgás volt ugyan, de csak ezt találták hirtelen.
A pohár kézről kézre járt, és még a fent dolgozók is leereszkedtek a nyirkos pincébe a talált itóka hírére. Hamarosan már tíz ember téblábolt a háromszáz literes tölgyfahordó körül igen jó hangulatban.
Ezután már a munka is gördülékenyebben ment, és bármikor szünetet tartottak, odalent gyülekeztek, körbetáncolva a hordót beszélgettek, nevetgéltek, pusztították a szeszt és az agysejteket.
 |
| Forrás: Casali World |
Másnap már a csapat felkészültebben érkezett a tett helyszínére. Mindenkinek saját pohara volt, sőt még üveget is hoztak, hogy tudjanak elvinni a különös mellékízzel rendelkező csodaitalból, hogy barátaiknak is meg tudják mutatni, mit leltek az öreg házban. Úgysem hiányzik az senkinek sem. Ha lehet hinni a hordón talált dátumnak, már húsz éve itt lehet.
Eltelt egy hét, eltelt kettő s amilyen ütemben az emberek rájártak, a hordó lassan kiürült.
– Talán lehet benne még egy kevés – mondta az egyikőjük, akinek a szesz kevésbé ártott meg. – Fordítsuk az oldalára, akkor talán ki tudjuk engedni azt a keveset, ami még benne lehet.
Nekiveselkedtek, de amint a hordó megmozdult, minta valami félrecsúszott volna benne.
– Ebbe van valami! – állapította meg a kevésbé ittas munkás.
– Lehet valami kincset rejtettek bele! Ha a karibi térségből való, akkor lehet valamelyik kalóz kincse.
– Beszélsz már hülyeségeket, Fekete Szakáll! – legyintette tarkón a Mester amazt. – Bár… az az igazság, én is kíváncsi volnék rá, mi a csuda lehet benne. – vakarta meg az állát. – Még az is lehet, hogy igazad van.
Ketten-hárman felszaladtak, feszítővasakat, kalapácsokat és fejszéket hoztak, és nekiláttak, hogy kivéssék a hordó tetejét. A tölgyfa előbb keményen ellenállt az erőszakos behatolásnak, de végül recsegve-ropogva megadta magát.
A hordó teteje lekerült, s már húsz kíváncsi szempár meredt a hordó belsejébe, ahol egy kissé összeaszott, megtöpörödött öregember holtteste gubbasztott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kicsiviri55 2021.01.19. 15:48:49
hangyasiattila 2021.01.19. 18:23:37
Paul Moss Bennett 2021.01.20. 19:08:16
Paul Moss Bennett 2021.01.20. 19:08:45