A jós lányos zavarában tördelni kezdte a kezét, hiszen nem kisebb hős, mint maga Herkules tért be hozzá. Vajon merjen autógrammot kérni? De hát nem tök mindegy? Úgysem látja.

- Szóval szolgáljam ezt a… izét… hogy is hívják királyt…

- Eurüszteuszt. Igen.

- Euro... Eurü… - próbálkozott Herkules, majd felcsattant. - Bakker, miért születtem én görögnek? Meg egyáltalán… Ilyen hülye névvel hogy lehet élni? Biztos logopédushoz kellett járnia, mire megtanulta a saját nevét.

- Még nincs ilyen foglalkozás, hogy logopédus. Ez még csak az ókor. – figyelmeztette a jövőbelátó.

- Ja, igaz, igaz… Mondasz valamit. – bólogatott buzgón Herkules – Na és hol találom ezt az Eurücsköst? 

- Eurüszteuszt – helyesbített a jós, akinek már enyhén szólva kezdett felmenni a pumpája ekkora értetlenség láttán. 

- Eurü…

- …szteusz – próbált segíteni.

- Az az. Miért nem hívjuk egyszerűen csak Zolinak? Az csak négy betű és könnyebb megjegyezni.

- Mert ha elindulsz Tirünsz felé, és megkérdezed, hogy hol lakik Zoli, csak néznek rád, mint Rozi a moziban - magyarázta a jövendőmondó, miközben hevesen gesztikulált.

- Zoli a moziban, nem? Amúgy meg hova a fészkes francba menjek? Tirü. Tirol… Hát én elköltözök erről a vidékről. Tiszta nyelvtörő az összes név. Múltkor is, amikor lementem a boltba, és feka sajtot kértem, hát öcsém, nem átvágtak? Ugyan olyan fehér volt… Pedig kimentem érte a gettóba. Majdnem megvertek a rapperek.Ilyen vastag aranyláncaik voltak látod? – mondta Herkules és a jobb kezét a bal könyökéhez érintette.

A jós elégedetlenül cammogott:

-Először is még mindig vak vagyok, másodszor az Feta sajt, te agyalágyult. Különben is, ekkora nagy állatot hogyan verhettek volna meg? Meg te félisten vagy, nem? – kontrázott a szintén kimondhatatlan nevű jövendőmondó, akinek neve kimondásával Herkules már meg sem próbálkozott, inkább most már a fejét fogta. - A ménkő üssön beléd, már a fejem is megfájdult tőled!

- "De niért?" - kérdezte gyerekhangon, majd mint egy automata rávágta a betanult szöveget - „Vegyél be egy Saridont, mert az használ!” 

- Látom, túl sokat nézed az Olimposz Pluszt!

Enyhén szólva függő volt. Nagyon szerette a valóságshow-kat és szappanoperákat. Néha már annyira elmerült benne, hogy anyját Esmaraldának, feleségét pedig José Armandonak kezdte szólítani, mert az utóbbi arcát vastag bajusz, és körszakáll borította. Ráadásul olyan mellszőrzete volt, hogy a fekete medve három hétig sipítozott náluk a receptért. Aztán Herkules megunta és kivágta… a feleségét. Rájött ugyanis tíz év után, hogy a nő, nem is nő, hanem egy fickó, aki rá ragadt a Kék Osztriga bárban. Pedig milyen jól állt neki a bőr cucc… Inkább megtartotta a macit, és elnevezte BB Zsanettnak. Később persze tőle is megszabadult, amikor már megunta, hogy a vacsora állandóan csak Domestos-os csirke.

- Szóval azt sem tudom, merre induljak? 

- Majd rajzolok neked térképet mindjárt – mondta a delphoi, és előhúzott a tóga zsebéből egy nagy tekercset.

Herkules Szeme kikerekedett. Hogyan tudott egy ekkora papírt elővenni a tóga ennyire kicsi zsebéből. És különben is…

- De te vak vagy, nem? 

- Köszönöm, hogy emlékeztetsz – dohogta keserűen, majd gyorsan legyintett egyet. – Hmm… Nem baj, majd vaktérkép lesz.

- Meg ez a tóga annyira… Laza… Én is akarok egy ilyet. És milyen szellős lehet... – majd Herkules elmerült a perverz gondolataiban.

A jós csak dörmögött valami válaszfélét az orra alatt, majd nekilátott a rajzolásnak, Néhány perc múltán felnézett, összecsomagolta, és átadta hősünknek, majd asszisztenséhez fordult. 

- Ursula, kérem a következőt.