- Gondolod, hogy így halhatatlan lennék? – kérdezte Herkules bizonytalanul, ahogy ide-oda toporgott a jósda egyik termecskéjében, mint egy jóindulatú prosztata megnagyobbodással küzdő kisnyugdíjas. Valahogy nehezére esett napirendre térnie a dolog felett, hogy ez a dephoi csökkentlátó egyáltalán bármit is lát, mert hogy halvány fénynyalábokat biztos nem, de hogy a jövőt... Na az más tészta.
A jós lányos zavarában tördelni kezdte a kezét, hiszen nem kisebb hős, mint maga Herkules tért be hozzá. Vajon merjen autógrammot kérni? De hát nem tök mindegy? Úgysem látja.
- Szóval szolgáljam ezt a… izét… hogy is hívják királyt…
- Eurüszteuszt. Igen.
- Euro... Eurü… - próbálkozott Herkules, majd felcsattant. - Bakker, miért születtem én görögnek? Meg egyáltalán… Ilyen hülye névvel hogy lehet élni? Biztos logopédushoz kellett járnia, mire megtanulta a saját nevét.
- Még nincs ilyen foglalkozás, hogy logopédus. Ez még csak az ókor. – figyelmeztette a jövőbelátó.
- Ja, igaz, igaz… Mondasz valamit. – bólogatott buzgón Herkules – Na és hol találom ezt az Eurücsköst?
- Eurüszteuszt – helyesbített a jós, akinek már enyhén szólva kezdett felmenni a pumpája ekkora értetlenség láttán.
- Eurü…
- …szteusz – próbált segíteni.
- Az az. Miért nem hívjuk egyszerűen csak Zolinak? Az csak négy betű és könnyebb megjegyezni.
- Mert ha elindulsz Tirünsz felé, és megkérdezed, hogy hol lakik Zoli, csak néznek rád, mint Rozi a moziban - magyarázta a jövendőmondó, miközben hevesen gesztikulált.
- Zoli a moziban, nem? Amúgy meg hova a fészkes francba menjek? Tirü. Tirol… Hát én elköltözök erről a vidékről. Tiszta nyelvtörő az összes név. Múltkor is, amikor lementem a boltba, és feka sajtot kértem, hát öcsém, nem átvágtak? Ugyan olyan fehér volt… Pedig kimentem érte a gettóba. Majdnem megvertek a rapperek.Ilyen vastag aranyláncaik voltak látod? – mondta Herkules és a jobb kezét a bal könyökéhez érintette.
A jós elégedetlenül cammogott: