Téma: Bicikli
Biciklinek lenni nem túl könnyű feladat. Amikor a kisfiú megkapott ajándékba, hogy ragyogtak a szemei látva a kékre festett vázamat, s a napfényben megcsillanó csengőmet! Hittem, nagyon megszeretett. Mindenhová együtt mentünk. Még a boltba is, pedig nem volt messzebb, mint tizenöt méter. Istenem, hány száz kilométert tettünk meg, miközben körülöttünk szinte süvített a levegő. Azok voltak ám a boldog idők.
Történt egyszer, hogy amíg a kisfiú bent volt boltban, egy idegen jött, és levágta a záramat, amivel a korláthoz bilincselt és csak egyszerűen elrabolt. Hiába sírtam, hiába kiabáltam, senki sem hallotta, és a ronda, kráteres képű ember elvitt magával. A fia tette a nyergemre a dagadt seggét. Igencsak rosszul bánt velem. Ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, csak megfogta a kormányomat és a nyergemet, és elhajított. Nagyon fájt, ahogy földet értem. Kerekeimmel hiába kapálóztam, nem tudtam elmenekülni. Még éjszakára is ott hagyott az árokparton, és én azon imádkoztam, hogy mentsen már meg valaki.
