Hogy alszik az a rohadék! Mennyire gyűlölöm! Hányszor elátkoztam azt a napot, amikor betette a lábát ide. Azelőtt minden rendben ment. Igaz, apu már jó néhány éve meghalt, és anyu egyedül nevelt engem, meg a húgomat. Nem mondom, hogy nem nélkülöztünk, de legalább nyugalomban éltünk. Mióta Henry itt rontja a levegőt, még annyink sincs. Hiába mondja, hogy „amíg az én kenyeremet eszed” meg a többi baromságot… Mit tesz le az asztalra? Semmit! Amit megkeres, azt mind legurítja a torkán, vagy elzongorázza a játékgépen.
Nem is tudja, hogy tudom. Már körülbelül fél éve, vagy talán több is, hogy rájár a húgomra. Beiszik és bemegy hozzá. Először csak simogatta, de már ennyi nem elég neki.
Láttam Kittyn, hogy nagyon zaklatott, fél mindentől és mindenkitől. Rákérdeztem, miért. Először csak ült csendben, de ismer, tudja, hogy addig nem megyek sehová, amíg ki nem böki. Most is megvártam. Nem tudom, mit érez, de bele tudom élni magam, bár ez biztos fele sincs annak a rémületnek, fájdalomnak, amit érezhet. Már akkor meg akartam ölni, de Kitty visszatartott.
 |
| Forrás: Pinterest |
Hogy tehet ilyet ez a féreg? Megfenyegette, hogy elvágja a torkát, ha elmondja anyának, vagy bárkinek. Én vagyok a férfi a házban, mert aki ilyet tesz, az nem az. Nekem kell őt védelmeznem. Megígértem apunak a halálos ágyán.
Anyu persze nem hitt nekünk. Azt gondolta talán, hogy képzelődött, vagy félreértette a közeledését, de mit lehet ezen félreérteni? Ha elképzelem a húgomat ezzel a féreggel egy ágyban, felfordul a gyomrom. Miért hisz mégis neki, ha már nem egyszer szinte félholtra verte? Vagy jobb azt hazudni, hogy elesett, vagy nekiment a szekrénynek? Már régen el kellett volna mennie a rendőrségre.
Nem, az sem lenne megoldás. Ha bevinnék, és esetleg netalán még le is tartóztatnák, az sem tartana élete végéig. Sajnos. Visszajönne, és az egész kezdődne előröl, vagy csak még rosszabb lenne. Majd én most kezembe veszem a dolgokat. Elintézem. Ezúttal örökre.
Csendben kell maradnom, nem akarom, hogy felébredjen. Még nem. Legalább addig, amíg a revolvert meg nem szerzem. Még mindig itt tartja a fiókban. Ez az… Érzem a hideg fémet az ujjaim között. Már nem baj, ha felébred, sőt, azt akarom, hogy tudja. miért kell megdöglenie!
-Hé, ébredj, te részeg disznó!
Hiába rúgtam bele, húzza a lóbőrt. Hogy bűzlik a piától! Kapsz te mindjárt nagyobbat is, megállj!
- Naaa… Mi van?
Mi volna, te mocsokláda? Eljött a halálod napja.
Válasz helyett rá szegezem a Beretta hideg csövét
- Tedd le azt a szart, még el talál sülni.
- Ne aggódj, ha elsül, az nem véletlen lesz. Azt akarom, hogy tudd, miért kapod!
A szemében láttam a kételyt, hogy nem egészen biztos benne, hogy meg merem húzni a ravaszt, de ugyanakkor látszott a félelem is. Talán azt reméli, nem fogom megtenni. Ó, mekkorát téved! Elvakít a gyűlölet, és úgy érzem, nem számít, mi lesz velem ezután. Nekem már mindegy.
Felém nyújtja a kezét és idegesen mondja, hogy adjam oda neki a fegyvert, de azt már nem!
- Ha megmoccansz, az agyaddal meszelem ki a falat! - Kemény duma, de úgy látszik hatott. Nem lát a szememben szemernyi kételyt sem. Tudja, hogy most vége van. - Tudod úgy, miért öllek meg? Soha… érted… soha többé nem bánthatod a húgom!
 |
| Forrás: Andhrawishesh.com |
Ha lőnöm kell, hát lövök, de azt akarom, hogy a hátralévő életében örökké átkozza a percet, amikor betoppant hozzánk, amikor megismerte anyámat. A célpontom most már nem a feje, a Beretta csöve a lába közzé mutat és gondolkodás nélkül meghúzom a ravaszt.
Felordít, és a sebéhez nyúl. Látom véres az ujja…
- Többé nem fogsz nőket kihasználni, sőt használni sem fogod már! Azt akarom, hogy mindig emlékezz erre a percre! Kittyért, a családomért és minden szenvedésért, amit rajtunk elkövettél. Ez az én elégtételem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.