A lány tudta, hogy hamarosan a végére ér mindennek. Ennek az egész törékeny dolognak, amit életnek hívnak. Egyre többször jöttek elő a rohamai, pedig minden erejével azon volt, hogy legalább az iskolában ne tudjon róla senki. Eleinte ez még működött is. Mindig is energikus lánynak mutatta magát, aki teljes szívből éli az életét, de mi van akkor, ha ez a szív meghibásodott, s csak kattog össze vissza, mint egy óra, aminek eltört a rugója?
Vele született szív- és nagyérfejlődési rendellenességet diagnosztizáltak még ezelőtt, hogy a világra jött volna, de édesanyja képtelen volt arra, hogy elvetesse gyermekét. Próbált úgy élni, mint bárki más, de a tornaórákon szinte mindig rosszul lett, és bár a tanárok nem mondtak semmit, az osztályban mindenki sejtette, hogy Kittivel valami nincs rendben. Egy idő után nem tornázhatott már, de ő ennek ellenére mindent megtett, hogy teljes életet élhessen. A boldog mosoly szinte sohasem tűnt el az arcáról. Mintha semmi és senki sem bánthatná, de ez csupán csak egy álarc volt, amit mások felé mutatott.
 |
| Forrás: 4ever.eu |
– Én nem igazán értem ezt az egész szerelem dolgot – vallotta be a lány. – Mi ebben a nagy dolog?
– Ha majd egyszer szerelmes leszel meg fogod tudni. – Zoli rámosolygott, majd megfogta a lány kezét és az ujjai végére meredt. – Milyen lilák a körmeid!
– Szívbeteg vagyok, elfelejtetted? – majd egy sóhaj szakadt ki belőle, s belerévedt az iskola parkjának forgatagába. – Éppen ezért gondolom, hogy én ezt már nem tudom meg. Sohasem tapasztalom meg, milyen ha egy fiú hozzám ér, vagy ha megcsókol. Így is az orvosok szerint, már halottnak kellene lennem.
– Akkor te még sohasem...nem… nem csókolóztál senkivel?
– Miért, te igen?
A fiú bólintott.
– Mivel nem tudom, mennyi van még hátra...az életemből... Szóval, megtennéd, hogy…
 |
| Forrás: Facebook.com |
– Hát persze. Szívesen megteszem. – mondta, majd megsimogatta a lányka vékony bőrét. Hosszú ujjaival megemelte Kitti állát, majd egyre közelebb hajolt, míg ajkuk össze nem ért. A lány testét eddig sohasem érzett, jóleső melegség járta át, s szíve kerge módon kopácsolni kezdett, de ezúttal a boldogságtól.
Néhány hónappal később, hogy a lány megkapta élete első csókját, a következő rohamát már nem élte túl, és végleg elhagyta ezt az árnyékvilágot. Egy fiú rendszeresen kijár hozzá a temetőbe, leül a sírkövére, elmeséli a napját, és elismétli minden egyes alkalommal, hogy ő volt az a lány, akit igazán szeretett, bár félt bevallani, és az a csók jelentett neki mindent, amiért eddig érdemes volt élni.
