 |
| Forrás: Playbuzz.com |
Egyik reggel a komputer riasztására ébredtem. A vezérlőbe siettem, s akkor láttam meg azt a planétát. Elsőre olyannak tűnt, mint a Föld, és azt hittem, hazaérkeztem, de néhány másodperc alatt rájöttem, hogy bár ez volna a szívem vágya, de ez mégsem az én otthonom. Kék, fehér, barna és zöld sávok kanyarogtak a felületén, s úgy tűnt, mintha légköre és felszíni vizei is lennének. Egy olyan bolygó felett lebegtem, amin nagy valószínűséggel még élet is lehet, ha szerencsém van. Számítógépes elemzést kértem az ismeretlen bolygóról, ami megerősítette, amit gondoltam: életre alkalmas, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy van is rajta. Talán csak fejletlen formában. Minden esetre a levegő összetétele is pontosan a Földével megegyező, és még a hőmérséklet is olyan, mint egy kellemes májusi napon. Lekértem a hajónaplót, és bediktáltam a felfedezésemet, majd úgy döntöttem, ezt közelebbről is meg kell vizsgálom, elvégre ezért utaztam idáig.
– Hát akkor kalandra fel! Keress egy alkalmas helyet a leszállásra. Lehetőleg ne legyen nagyon szem előtt! – adtam ki a parancsot a fedélzeti számítógépnek, s úgy egy fél óra múlva már a parti homokban bukdácsoltam szkafander nélkül, mintha csak egy turista volnék.
A partszakaszt óriási, számomra ismeretlen fajtájú fák és növények szegélyezték. Bár a kérgük épp úgy barnás színt öltött, mint otthon, a levelei különböző színben pompáztak. A méregzöldtől kezdve az egészen sötétkékig húzódott a színskála, de a szememet egy más, szokatlan, rózsaszín színű, csüngő ágú növény ragadta meg. Míg közelebb nem értem, azt gondoltam, virágokkal van rogyásig, ezért van ilyen, a többitől elütő színe, de aztán rá kellett, hogy jöjjek, hogy azok bizony nem virágok, hanem a levelei, és a koronáját valamiféle varázslatos csillogás járta át. Egyszerűen lenyűgözött ez a páratlan teremtménye a bolygónak, s elfeledkezve minden óvatosságomról, felé vettem az irányt. Olyan volt, mintha csak szólítgatna, mintha azt súgná, hazaértél.
 |
| Forrás: Devianart.com |
Egy lány állt alatta, haja, a feje tetején kék, míg a hajvégeknél egészen zöld volt. Mire feleszméltem volna, már olyan közel kerültem hozzá, hogy értelme sem lett volna elbújni, vagy elmenekülni. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen közelségből fogok találkozni egy bolygólakóval a landolásom legelső napján. Az idegen eljesen emberinek tűnt. Fiatal volt, és elég csinos. Fehér trikószerű ruhadarabot viselt, amin át szinte láthatóvá váltak a mellbimbói, s a nadrág szárai még éppen látni hagyták a térdeit. Rám nézett, és szégyenlősen elmosolyodott, majd becsukta a szemét.
Az ágak lágyan a feje köré kúsztak, mintha meg akarnák simogatni a haját, s aprócska fények kezdtek cikázni a fej és a fa között, mintha csak beszélgetnének egymással: a fa és a lány. Arcán boldog megelégedés és nyugalom látszott. Az én hajam is súrolta valami, majd a kis kék hajú újra felém fordult, s beszélni kezdett hozzám anélkül, hogy a szája mozgott volna.
 |
| Forrás: youvimi.com |
– Nem, nem vagyok. Elég messziről jöttem. – mondtam a saját nyelvemen.
– Nem kell kimondanod a szavakat. Amíg kapcsolódunk, addig telepatikusan is érintkezünk. – Felpillantottam, s engem is épp úgy körbevettek a levelek, mint őt anélkül, hogy észrevettem volna. Riadt tekintettel bámultam a nagy fekete szemeibe, de már hallottam is a következő gondolatait:
– Ne félj, az első alkalom ijesztő lehet, de ha elsajátítottad a tudást és bölcsebbé válsz, akkor már anélkül használhatod a telepátiát, hogy összekapcsolódnánk. Ő a mi tanítónk. Legalább ezer éves lehet, s ezért tisztelettel bánunk vele. Te honnan érkeztél? – s én meséltem neki a Földről, az emberekről, az űrben töltött hosszú magányos évekről, ahová nem igen vágytam vissza, ő pedig beszélt a törzséről, s a számomra oly különös szokásaikról, amelynek központi szereplőjeként ez a fa kapott helyet.
Minden olyan más volt itt. Természetközeli és harmonikus, amilyet talán sohasem éreztem még előtte. A fiatal lány meséje kíváncsiságot, alakja pedig vágyat ébresztett bennem, így – gondoltam –, maradok még egy kicsit, és felfedezem ezt szépséges helyet. Lassan megismerkedtem a kultúrájukkal, s már én is gondolatátvitellel kommunikálok az itteniekkel, pedig már a nyelvüket is ismerem. A lány, akiből közben gyönyörű nő lett, már húsz éve a kedvesem, és két gyermekünk édesanyja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.