2020. augusztus 09. 00:41 - PMBennett

VENDÉGPOSZT: Shella Applewhite - Csak egy „elcseszett” műszak…

Ugyanolyan éjszakai műszaknak ígérkezett, mint a többi, legalábbis ekkor még két főszereplőnk így gondolta. Péntek éjszaka volt, telihold. Mindenki más éppen bulizni van, de a Tescoban haladni kell, fel kell készülni a szombati nagy rohamra. Edina direkt zárás előtt érkezett hogy még némi enni, és innivalót tudjon magának venni. A viszonylag kis üzlet minden tekintetben családias és barátias közegben működött multi cég létére. A bejáratnál már sorba voltak rendezve a kocsik, az optikolást már megkezdték a délutánosok. Attila, már tolta „Rozicskát” a takarítógépet. Minden szép lassan a helyére kerül, az éjszakásnak már csak a tisztaságra kell figyelnie, meg a töltésre. Mindent a vevő érdekében. 
forrás nosality
Mikor meglátták Edinát csodálkoztak is, hogy most éjszakába érkezik.  Általában valamelyik nappalos műszak főkasszása, de most tölteni jött. Nem szerette ugyan, de néha ezt is kell, már csak a pénz miatt is. Anita, a boltvezető még vásárlás közben felfedezte a beékező kolleginát, s bár ő is rendkívül érdekesnek találta, tudta, hogy a lány kreatív, és a másik két kollégával meg fogják oldani az áruátvételkor keletkezett aprócska problémát. A lány eközben kosarába rakta a szokásos apróságait: egy energiaital, egy kis péksütemény, és a szokásos kedvenc sportszelete. Kellett is egy kis bűnözés a mai naphoz, már rég nem volt ilyen szerencsétlen napja. Mikor délután felébredt, még a konyháig sem jutott mikor eltörte kedvenc kávésbögréjét, ráadásképp a macska is jól szórakozott míg aludt: a dió, amit tegnap egész nap tört, és darált, szanaszét hevert a konyhaasztalon. Mondhatni, a mai napnak már alapvetően lőttek. 
Máté napja sem volt éppen felhőtlen ezidáig. Vacsora készítés közben elvágta az ujját, út közben egy kerítésből kilógó drót kiszaggatta kedvenc farmerját és ha valamivel igazán élre kerülhetne a szerencsétlenégi ranglistán az az, hogy a kórház utcáján csak úgy spontán rádőlt az „elsőbbség adás kötelező” tábla. 

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 08. 22:06 - PMBennett

Gyertyák a padon

Téma: gyertya

 

A Sanyi idegesen topogott a félig nyitott osztályterem ajtaja előtt. Bentről halk duruzsolás hallatszott, néhányan a széken ültek vagy a pad mellett álltak és beszélgettek. Félt arra gondolni, hogy a többiek mit fognak megint kitalálni csak azért, hogy újra bántsák. A múltkori, újságpapírba csomagolt döglött patkány volt a legdurvább. Ráadásul épp az óra közepén sikerült a lábai közzé borítania, és a tanár nem tett semmit, hogy előkerítse a tetteseket. Utálta a tehetetlenség érzését, amely szépen lassan rátelepedett, és kezdte agyonnyomni a súlyával. 
Forrás: kadarka.net
Nagy levegőt vett és belépett. Most sem vett senki sem tudomást róla, szóval minden olyan volt, mint más reggeleken. Még mindig idegesen tördelte az ujjait, s nem nézett fel, csak egyenesen a padjához sétált. Amikor feltekintett saját fényképe nézett vissza rá. Néhány virág szórta kellemes illatát és mécsesek lángoltak az asztalon és egy hosszú fehér gyertya. Egy csinos kis szalag, ezüstös széllel tekergőzött végig a pad tetején, amelyen nagy fekete betűkkel ez állt: „Sohasem felejtünk el!”
- Ez meg micsoda? - horkant fel. - Ez már túlmegy mindenen. Ennyire azt akarjátok már, hogy meghaljak? - üvöltötte szinte teli torokból, de persze választ persze nem kapott. Sem egy elfojtott kuncogás, sem egy kárörvendő kacaj, csak a közöny, amit eddig mindig is kapott, mióta ide jár. Mintha ott sem lenne. 

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 07. 10:52 - PMBennett

Az író és a szerelem

Forrás: kívulbelulboldogsag.hu
A könyvbemutató elég jól sikerült, nem hittem volna, hogy ilyen sokan eljönnek majd. Csak remélni tudtam, hogy a könyvem keletkezésének körülményeit ecsetelni nem lesz túl unalmas a hallgatóságom számára, de azért a hatásosság kedvéért néhány anekdotát is elsütöttem. Igaz, talán ezzel azt sugallhattam, hogy regényt írni nem is olyan nehéz, pedig igen sokáig vajúdtam vele, mire megszültem. Minden esetre a hallgatóságom jól szórakozott, és még meg is tapsoltak a végén.
Már csak a szokásos dedikálás maradt, s én attól féltem, véletlenül az eredeti nevem kanyarítom alá az írói álnevem helyett, ami kissé ciki lenne. Így erősen koncentráltam már akkor is, amikor a nő odajött.
– Kinek írhatom?
– Horváth Csillának – mondta, s még írás közben is éreztem, hogy úgy bámul rám, mintha csak szuggerálni akarna.
Felnéztem, de ő még mindig nem mozdult csak nézett azokkal a nagy fekete szemeivel.
– Nem ismersz meg ugye? – kérdezte végül, s nekem be kellett ismernem, hogy halvány fogalmam sincs, miért is kellene tudnom, hogy ki ő.
– Horváth Csilla vagyok – ismételte meg. – Te az A osztályba, én meg a B-be jártam. Évfolyamtársak voltunk.
Újra ránéztem, miközben az agyam próbálta újra szervezni a nő arcvonásait, s néhány pillanat múlva már megláttam benne azt a lányt, akit valamikor úgy szerettem. Igaz, a szeme sarkában és a szája szögletében már megjelentek vékonyka ráncok, de szőke haja és fekete pupillája adta kontraszt valamiféle nosztalgikus érzést adott. Valami meleg és belsőségeset.

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 06. 18:29 - PMBennett

A foghíjas varázsló

Téma: varázskönyv

Thomas szexuálisan túl fűtött volt, kissé jobban, mint az ő korában a tinédzserek. Varázslótanoncként gyakran böngészte a nagy varázskönyvet, és azon agyalt, hogyan is láthatna többet a lányokból.
Egyik alkalommal egy láthatatlanná tévő varázsigét talált, és kipróbálta magán. Az igézet nagyszerűen működött, ám a ruhái nem tűntek el, így hát gyorsan lehányta magáról, s nesztelenül és meztelenül végig surrant a varázsló akadémia folyosóján, egyenesen a lányok öltözőjébe. Hogy ne csapjon zajt, megállt az egyik sarokban, és onnan gyönyörködött a látványban. Ám szerencsétlenségére az időről megfeledkezett, s a varázslat elmúlt. Lett is nagy sikoltozás, dobálózás, verekedés. Néhány monoklival gazdagodva a lábait a nyakába kapta, máris rohant ki a folyosóra, ledöntve a lábairól az igazgatónőt. Szegény öreglány még jobban zavarba jött, mint a tinilányok odabent.
Forrás: hír.ma
Következőleg egérré változott, ám ez a feldühödött némbersereg majdhogynem agyonverte. A kis jószágot átüldözték az öltöző egyik zugából a másikba, majd vissza, míg végül az nagy nehezen, kimerülten bemenekült az egyik öltözőszekrény mögé. De a varázslat ismét elmúlt, s ahogy kezdte visszanyerni emberi alakját, a hely egyre szűkösebb lett, míg végül elborult a szekrénnyel együtt. Kis híja volt, hogy rá ne zuhanjon Emmára, akiért egyébként is annyira odáig volt. Ő miatta volt gyakori vendég az öltözőben, ő volt az, akiből minél többet szeretett volna látni. Szerencsére a lány megúszta karcolások nélkül, nem úgy, mint ő. Hatalmas pofon csattant Thomas arcán, s Emma ujjait jó ideig még meg lehetett számolni a fiú szeplős képén.

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 04. 19:06 - PMBennett

Kincsesláda

Téma: kulcs

 

Amikor gyerek voltam, volt egy „kincsesládám”. Ez egy sötétzöld színű fém doboz volt, ami valamikor fénykorában katonai egészségügyi dobozként funkcionált. Kicsit hipermangán szagú volt, de jól elfért benne a titkos naplóm, amibe a kis verseimet írogattam, vagy azokról a lányokról karcoltam be néhány gondolatot, akibe akkoriba szerelmes voltam. No és persze emellett más apróság is belefért. Zárható volt, ezért nagyon szerettem, de nem bíztam senkiben, és attól tartottam, valaki majd megtalálja, és elolvassa, így a kertben elástam, és rajzoltam hozzá egy térképet. Vagyis nem egészen. Egy csillagképekről szóló könyvben kiválasztottam a gyík konstellációt, és apró számok jelezték, mennyit is kell lépnem, s a kezdő pontját csak én ismertem.
Forrás: CanStockPhoto.hu
Aztán egy nap, több év elmúltával újra a kezem ügyébe került az a bizonyos könyv. Ahogy a gyík csillagképhez értem, eszembe jutott a kincsem, s fogtam az ásót, hogy kihantoljam. Először persze rossz helyen ástam, mert az idők folyamán magasabb lettem én is, és már nagyobbakat léptem, mint a korábbi önmagam. Volt ám öröm, amikor megtaláltam. Ám a láda zárva volt, s nem szerettem volna szerencsétlen dobozt megnyomorítani egy rosszul sikerült zár feltöréssel. Pláne a tartalmát nem. 
De hová tehettem a kulcsot? A műhelybe mentem, mert ott tartottuk egy dobozba azokat a kulcsokat, amiket már nem használtunk. Esetleg már a zárat is lecseréltük, de hozzá tartozó nyitó szerkezeteket megtartottuk. Persze nem találtam. Fiókban? Kihúzogattam az összeset egymás után, de semmi. Akkor odabent? 

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 03. 19:39 - PMBennett

A cukortalan város

Téma: írj egy olyan városról, ahol elfogyott a cukor

Keserűfűn elfogyott a cukor. A helyi cukorgyár hirtelen csődje, és a városi igazgatás tutyimutyisága megpecsételte a korábban édességhez szokott városlakók sorsát. De nem csak városét, az egész környékét. Mondhatnád, kedves olvasó, hogy akkor miért nem használnak édesítőszert, hiszen annyifélét kapni? Igen ám, de egy tizennyolcezer ötszáz fős városban, ahol több bolt is található, nem csak Jancsi bácsi a sarki közértes, az efféle portékát pillanatok alatt széthordja a nyalánkságra éhes embersereg. Ezért most már az ember nem tud meginni egy jóízű teát, mert az vagy keserű vagy elsavanyított a túl sok citromlétól.
forrás:Topreceptek.hu
A fánkos kénytelen volt áttérni sós ízekre, nem is beszélve a fagylaltokról és a cukrászdákról. Vajon ettél te már olyan dobostortát, amelynek a mázát pergelt cukor helyett olvasztott sóval készítettek? Nem hinném. Persze itt sem volt túl nagy kereslet rá, ezért a cukrászok kénytelenek voltak más munkát keresni. Volt akiből szakács lett, mert az mégiscsak rokonszakma. Más a cipészmesterséghez érzett vonzódást, néhány igen elvetemült sötét lelkű cukrászból pedig politikus lett, más BKV jegyellenőrnek állt. 
Olyan is megesett, hogy néhányan, akik nem tudtak ellenállni édesség iránti függőségüknek, inkább összecsomagolták kis családjukat és elköltöztek messze-messze, csak hogy engedhessenek az orosz krémtorta iránti függőségüknek. 
A rendőrségnek is igencsak akadt munkája. Az emberek, akiknek a vércukra már igen mélyre süllyedt, kiszabadultak a parkokba, fás területekre és megrágták azok kérgeit, onnan remélve utánpótlást. Szegény juharfák nem bírták olyan gyorsan csorgatni a nedvüket, hogy meggyőzzék vele a sok cukortalan embert és ebet, akik ugyancsak nagy előszeretettel lefetyelték a juharszirup alapot. 
Eltelt néhány kemény hónap, s a cukorgyár átkerült egy másik, sokkal gazdagabb ember birtokába, s a cukorbáró, újra elindította az üzemet. Ám ekkorra a lakosság már hozzá szokott, hogy az élet keserű.
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása