Téma: írj ellenkező nemű szemszögből
A cukrászdában ültem, és egy kelyhes fagylalt elpusztításával voltam elfoglalva. Már megint itt lyukadtam ki, pedig már hányszor elhatároztam, hogy most végre nemet mondok Jennynek, de milyen ember az, aki legjobb barátnőjének nemet mond, amikor támogatásra van szüksége? Igaz, ő sem egy könnyű eset. Persze nem lehet csak úgy kikosarazni, pedig ezek után a túrák után már, nem hogy a mérlegre nem merek ráállni, de még a megközelítéséhez sincs már elég bátorságom. Úgy éreztem, hogy minden kalória, amit ő és én itt, ezen a szent helyen elpusztítunk, az csak egyedül az én oldalamra rakódik rá. Csak hát Jenny és a pasi ügyei… Minden szakításkor itt kötünk ki, kitárgyaljuk a fiúkat, én pedig hetekig koplalhatok, mire visszanyerem az eredeti súlyomat.
 |
| Forrás: We love Balaton |
Amikor észrevette, hogy nézem, rám mosolygott. Az egész annyira zavarba ejtő volt, s éreztem, hogy kezdek elpirulni. Tétován visszamosolyogtam, majd amikor a srác magabiztosan elindult az asztalunk felé. Jen szerint már akkor olyan vörös lettem, mint a pipacs.
– Szia. Nem szokásom csak úgy idegenekhez odamenni, – mondta – , de annyira gyönyörű vagy, hogy muszáj, hogy megismerjelek. Megkérdezhetem a neved? Én Jack vagyok.
Barátnőm mellettem felkuncogott, s én szédülni kezdtem. Arra gondoltam, hogy nem lehet, hogy ez velem történik meg. Ilyen nincs, csak a filmeken. A nyelvem szinte összegubancolódott a számban, annyira átható volt a fiú pillantása. Kénytelen voltam kissé félrepillantani, mert tekintetével szinte megbénított, és még a saját nevem is csak nehezen tudtam kinyögni.
Miután Jack és megkapta, amit rendelt, és belapátolta a tortaszeletét, körülbelül akkorára én is fel tudtam engedni, hála Jenny vicces megjegyzéseinek. Milyen jó barátnő! Most szakítottak Steve-vel, aki igazi seggfej volt, most mégis ő támogat engem, pedig ebben a helyzetben ennek fordítva kellene lennie.
– Miranda, – heccelt Jen –, ha neked nem kell ez a srác, majd viszem én!
Egy ilyen kijelentéssel mit tudnék csinálni? Hogy kezeljem? Hát újra elvörösödtem, ők pedig felnevettek, s nevettem én is.
Jenny az asztal alatt a telefonjáért nyúlt, és megnyomott egy gombot. Ismertem már ezt a trükköt. Így szokott a számára kényes, kellemetlen helyzetekből kimenekülni. A feltelepített alkalmazás egy perc múlva megcsörgette volna a mobilját, és ő pedig valamilyen mondvacsinált okkal otthagyott bennünket kettesben.
– Ne aggódj, Miranda, Jack biztosan szívesen hazakísér majd – mondta, azzal elviharzott.
Egy fél órával később már az utcán sétáltunk kettesben. Jócskán ránk sötétedett, csak az utcai lámpák, és a házakból kiszűrődő fény világította be a hazafelé vezető utat. Hideg volt, látszott a leheletünk, ahogy lassan végigandalogtunk a hosszú utcákon, mégis olyan romantikus volt az egész és azt kívántam, bár sohase lenne vége ennek a sétának.
 |
| Forrás: 24.hu |
Nagy pelyhekben el kezdett esni a hó, felemeltem a fejem, becsuktam a szemem és élveztem, ahogy a hópelyhek az arcomon landolnak, majd szétolvadnak. Ekkor Jack közelebb hajolt, és gyengéden megcsókolt. Hú, még a lábam is beleremegett. Átöleltem a nyakát, pipiskedve próbáltam felérni, és viszonoztam a csókjait.
Azóta még jobban sikerült megismernem. Megtudtam, hogy ő is épp olyan romantikus lélek, mint én. Szereti a verseket, Shakespeare-t, Jeff Buckleyt, imád csókolózni a langyos nyári esőben és pofákat vágni az állomáson. Ahogy hozzányomja az orrát a vonatkabin üvegéhez, olyan, mintha egy nagy idomtalan krumpli kenődne szét rajta, de én mindenét szeretem, úgy, ahogy van. Már két éve, minden nap.
