2020. július 30. 18:15 - PMBennett

Kéz a kézben

Téma: írj arról, amikor először fogtad meg valaki kezét!

Én is meglepődtem, hogy volt bátorságom elhívni a lányt. Nem vagyok egyébként beszari, de a csajozás még teljesen új nekem. Mit mondjak? Tizenhárom éves vagyok, és most gondoltam először rá, hogy jó lenne, ha végre lenne egy barátnőm, és Anna már régóta tetszik nekem.
Forrás: elle.es
Már jó ideje ismerem őt, de igazából akkor beszéltünk először, amikor bevallottam neki, hogy mit érzek, és elhívtam egy randira. Na jó, ez nem mondható nagy ismeretségnek, inkább csak figyeltem. Annyira aranyos és édes napsárga hajával, s amikor a barátnőivel beszélgetve elmosolyodik, megjelenik egy kis gödröcske a szája mellett. S azok a kék szemek, amikor néha összepillantunk... Elfog valamiféle bizsergés, amit nehéz megmagyarázni; de elindul a mellkasom közepétől és a tarkómon át felkúszik a fejem tétjééig. Ilyenkor amikor ránézek picit elpirul, és kis piros foltocskák jelennek meg az arcán. De szerintem nem csak ő, én is elvörösödök ilyenkor. Érzem, ahogy lángol a fülem.
Csodálatos módon igent mondott. Bátyám persze rögtön ellátott tanácsokkal, hisz a kis öcsi randizik. Ezt a lehetőséget ki kell aknáznia, hogy nagy és felelős nagy testvérnek látszódjon a szememben. Ellenben a tanácsaival nem állt szándékomban megfogni a melleit. Nem tudom, honnan vette ezeket, szerintem egy pornó filmből.

A parkban találkoztunk. Valamelyest megkönnyebbültem, ahogy láttam, hogy épp olyan zavartan, sután ácsorog, akárcsak én magam. Sétáltunk a fák és üres padok között, néztük egymást, és csodáltam a szépségét. Aztán mikor elkezdtünk beszélgetni, kiderült, mennyire egyfelé jár az agyunk. Hasonló bandákat hallgat, mint én, imádja a vígjátékokat, és videójátékokban is nagyon ász.
Beültünk a cukrászdába, és vettünk egy-egy nagy kelyhes fagyit és üdítőitalt. Nem bántam, hogy rámegy az összes zsebpénzem, amit eddig nagy nehezen összespóroltam, de Anna különleges lány volt. Különbözőeket választottunk, és egymás fagyijából is adtunk kóstolót. 
forrás: 4ever.eu
Keze az asztalon pihent, elég közel el az enyémhez. Hosszú vékony ujjai voltak, mint egy zongoristának. Tétován hol az arcát, hol a kezeit néztem, és próbáltam magam rávenni arra, hogy megtegyem a következő lépést. Szerettem volna érezni már a puha bőrét, de a karom nehezen mozdult, és csak pár centimétert csúszott közelebb az Annáéhoz, majd rámeredtem, mintha csak azt kémlelném, észrevette-e ezt a rövidke mozdulatot. Ha megfoghatnám a kezét, az már olyan lenne, mintha hivatalosan is együtt járnánk. Ezután megismételtem az előbbi mozdulatot újra és újra, amíg az ujjaink vége szinte összeért. Eddig a pillanatig, próbált úgy tenni, mint aki észre sem veszi, hogy mit akarok tenni, de ekkor bátorítólag elmosolyodott. Vettem egy nagy lélegzetet s a tenyerem belecsusszant a tenyerébe. Bőre finom volt és bársonyos. Majd ujjait az enyéimbe fűzte.
Lesütötte a szempilláit, s alóluk lopva pillantott rám. Nem szóltunk, csak csendesen néztük egymást. Több volt ez, mint amiről a randink elején álmodni mertem. Nem is engedtem el a kezét, míg a házuk elé nem értünk. Hálás tekintettel rám nézett, megköszönte ezt a gyönyörű napot, egy puszit nyomott az arcomra, és gyorsan beszaladt.
Még álltam ott egy ideig. A szívem még azután is boldogan zakatolt, hogy magam mögött hagytam a házukat. Felnéztem az égre, amelyen már fent ragyogtak a csillagok, s onnan Anna szemének csillogása tekintett vissza rám.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pmbennett.blog.hu/api/trackback/id/tr7816604710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása