2020. augusztus 04. 19:06 - PMBennett

Kincsesláda

Téma: kulcs

 

Amikor gyerek voltam, volt egy „kincsesládám”. Ez egy sötétzöld színű fém doboz volt, ami valamikor fénykorában katonai egészségügyi dobozként funkcionált. Kicsit hipermangán szagú volt, de jól elfért benne a titkos naplóm, amibe a kis verseimet írogattam, vagy azokról a lányokról karcoltam be néhány gondolatot, akibe akkoriba szerelmes voltam. No és persze emellett más apróság is belefért. Zárható volt, ezért nagyon szerettem, de nem bíztam senkiben, és attól tartottam, valaki majd megtalálja, és elolvassa, így a kertben elástam, és rajzoltam hozzá egy térképet. Vagyis nem egészen. Egy csillagképekről szóló könyvben kiválasztottam a gyík konstellációt, és apró számok jelezték, mennyit is kell lépnem, s a kezdő pontját csak én ismertem.
Forrás: CanStockPhoto.hu
Aztán egy nap, több év elmúltával újra a kezem ügyébe került az a bizonyos könyv. Ahogy a gyík csillagképhez értem, eszembe jutott a kincsem, s fogtam az ásót, hogy kihantoljam. Először persze rossz helyen ástam, mert az idők folyamán magasabb lettem én is, és már nagyobbakat léptem, mint a korábbi önmagam. Volt ám öröm, amikor megtaláltam. Ám a láda zárva volt, s nem szerettem volna szerencsétlen dobozt megnyomorítani egy rosszul sikerült zár feltöréssel. Pláne a tartalmát nem. 
De hová tehettem a kulcsot? A műhelybe mentem, mert ott tartottuk egy dobozba azokat a kulcsokat, amiket már nem használtunk. Esetleg már a zárat is lecseréltük, de hozzá tartozó nyitó szerkezeteket megtartottuk. Persze nem találtam. Fiókban? Kihúzogattam az összeset egymás után, de semmi. Akkor odabent? 

Tovább
Szólj hozzá!
2020. augusztus 03. 19:39 - PMBennett

A cukortalan város

Téma: írj egy olyan városról, ahol elfogyott a cukor

Keserűfűn elfogyott a cukor. A helyi cukorgyár hirtelen csődje, és a városi igazgatás tutyimutyisága megpecsételte a korábban édességhez szokott városlakók sorsát. De nem csak városét, az egész környékét. Mondhatnád, kedves olvasó, hogy akkor miért nem használnak édesítőszert, hiszen annyifélét kapni? Igen ám, de egy tizennyolcezer ötszáz fős városban, ahol több bolt is található, nem csak Jancsi bácsi a sarki közértes, az efféle portékát pillanatok alatt széthordja a nyalánkságra éhes embersereg. Ezért most már az ember nem tud meginni egy jóízű teát, mert az vagy keserű vagy elsavanyított a túl sok citromlétól.
forrás:Topreceptek.hu
A fánkos kénytelen volt áttérni sós ízekre, nem is beszélve a fagylaltokról és a cukrászdákról. Vajon ettél te már olyan dobostortát, amelynek a mázát pergelt cukor helyett olvasztott sóval készítettek? Nem hinném. Persze itt sem volt túl nagy kereslet rá, ezért a cukrászok kénytelenek voltak más munkát keresni. Volt akiből szakács lett, mert az mégiscsak rokonszakma. Más a cipészmesterséghez érzett vonzódást, néhány igen elvetemült sötét lelkű cukrászból pedig politikus lett, más BKV jegyellenőrnek állt. 
Olyan is megesett, hogy néhányan, akik nem tudtak ellenállni édesség iránti függőségüknek, inkább összecsomagolták kis családjukat és elköltöztek messze-messze, csak hogy engedhessenek az orosz krémtorta iránti függőségüknek. 
A rendőrségnek is igencsak akadt munkája. Az emberek, akiknek a vércukra már igen mélyre süllyedt, kiszabadultak a parkokba, fás területekre és megrágták azok kérgeit, onnan remélve utánpótlást. Szegény juharfák nem bírták olyan gyorsan csorgatni a nedvüket, hogy meggyőzzék vele a sok cukortalan embert és ebet, akik ugyancsak nagy előszeretettel lefetyelték a juharszirup alapot. 
Eltelt néhány kemény hónap, s a cukorgyár átkerült egy másik, sokkal gazdagabb ember birtokába, s a cukorbáró, újra elindította az üzemet. Ám ekkorra a lakosság már hozzá szokott, hogy az élet keserű.
Szólj hozzá!
2020. augusztus 02. 13:28 - PMBennett

Az időjáró

Téma: időbeli utazás

Tudom, furcsa ezt mondanom, de néha csak úgy megtörténik, és egy másik időben találom magam. Nem tudom mikorra, nem tudom, hogy hová kerülök éppen, de mindig megtörténik egészen váratlanul. Mintha csak valaki megnyomna egy gombot és már hip-hop, egészen máshol vagyok. Nincs kontrolom felette. Általában csak néhány éveket ugrom előre, vagy hátra, de tény, hogy ilyen mélyre még sohasem zuhantam az idő kavargó tengerébe.
A nevem Nick Green s ezúttal éppen edzésről tartotok hazafelé, mert japán kardművészetet tanulok-, a szamuráj kardom most is itt lóg az oldalamon -, amikor újra erőt vesz rajtam az az ismerős szédülés és émelygés. Most pedig itt állok egy erdő kellős közepén, valahol, valamikor, elveszve. De hiszem, hogy minden okkal történik.
A levegő szokatlanul tiszta, legalábbis egy olyan jövőbeli városlakónak, mint én. A talpam alatt susogó avaron, a közelben csobogó patakon, no meg persze néhány énekesmadáron kívül semmi mást nem hallok. Egyelőre. Végig simítom a kezemmel a fa oldalát, és a megállapítom az északi irányt. Úgy döntök, arra indulok. Bár az ég olyan kék, mint otthon, nyáron, Ohioban, de itt az ujjaim végét már átjárta a hideg. Felhúzom a cipzárt a kabátomon, majd a kezeimet a zsebem mélyére rejtem.
Már jövök nagyjából egy órája, amikor másféle, az eddigiektől eltérő zajok csapják meg a fülemet: kalapálás, talán üllő csengése, recsegés és ropogás. A tüdőm megtelik a füst, az étel illatával, ahogy keveredik az erdőével. A gyomrom hangosan felkordul.

Tovább
Szólj hozzá!
2020. július 30. 18:15 - PMBennett

Kéz a kézben

Téma: írj arról, amikor először fogtad meg valaki kezét!

Én is meglepődtem, hogy volt bátorságom elhívni a lányt. Nem vagyok egyébként beszari, de a csajozás még teljesen új nekem. Mit mondjak? Tizenhárom éves vagyok, és most gondoltam először rá, hogy jó lenne, ha végre lenne egy barátnőm, és Anna már régóta tetszik nekem.
Forrás: elle.es
Már jó ideje ismerem őt, de igazából akkor beszéltünk először, amikor bevallottam neki, hogy mit érzek, és elhívtam egy randira. Na jó, ez nem mondható nagy ismeretségnek, inkább csak figyeltem. Annyira aranyos és édes napsárga hajával, s amikor a barátnőivel beszélgetve elmosolyodik, megjelenik egy kis gödröcske a szája mellett. S azok a kék szemek, amikor néha összepillantunk... Elfog valamiféle bizsergés, amit nehéz megmagyarázni; de elindul a mellkasom közepétől és a tarkómon át felkúszik a fejem tétjééig. Ilyenkor amikor ránézek picit elpirul, és kis piros foltocskák jelennek meg az arcán. De szerintem nem csak ő, én is elvörösödök ilyenkor. Érzem, ahogy lángol a fülem.
Csodálatos módon igent mondott. Bátyám persze rögtön ellátott tanácsokkal, hisz a kis öcsi randizik. Ezt a lehetőséget ki kell aknáznia, hogy nagy és felelős nagy testvérnek látszódjon a szememben. Ellenben a tanácsaival nem állt szándékomban megfogni a melleit. Nem tudom, honnan vette ezeket, szerintem egy pornó filmből.

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása