Téma: Mit tennél, ha lenne varázserőd
Varázserővel rendelkezem és ezt még nem tudja senki sem rajtad kívül. Nem úgy, mint Harry Potter, mert látod, nincs is villám a homlokom közepén. Olyan vagyok, mint bárki más. Igaz, hogy varázspálcám sincs, de nincs is rá semmi szükségem. Tárgyakat hozhatok létre a semmiből, vagy mozgathatok át a légen. Egy szempillantás alatt ott lehetek, ahol csak akarok. Akár egy piramis tetején, vagy Peruban, aminek a nevének még a kimondásával sem próbálkoznék. És Párizsban, egy kávéház teraszán üldögélve miközben a martinimet iszogatom.
Először rendkívül furcsa volt ez az erő, de mára már kezdek hozzá szokni. Igaz, még semmi értelmeset nem kezdtem vele. Bár, lehet szentimentálisnak fog hangzani, egyszer csináltam havat a négyéves unokahúgomnak, aki csillogó szemmel figyelte a szállingózó hópelyheket. Aztán pedig hóembert építettünk. Kár, hogy hamar elolvadt, de az időjárás befolyásolásában még nem vagyok olyan jó.
 |
| forrás: Pikist |
Aztán egyik éjjel kiszöktem, és a sötétben az árkok mellé fákat varázsoltam, amik - mire az emberek felébredtek már - ontották a virágokat, és az illatuk betöltötte az utcákat, a tereket. Az utcákat pedig megbűvöltem, mert sok az olyan ember, aki nem találja meg a kukát még akkor sem, ha ott van az orra előtt. Így aki kinn eldobja a szemetet, az visszaszáll egyenesen a saját nappalija közepére.
Másik alkalommal pedig egy romos épületből csillogó szállodát varázsoltam, hogy a városban élőknek is legyen hol dolgozniuk. Lettek szobalányok, recepciósok szakácsok és más kiszolgáló személyzet.
Majdnem minden második sarokra varázsoltam rendőrőröst, mint ahogy Japánban is van. Igaz, nem szűnt meg a bűnözés teljes egészében, de legalább a tizedére csappant. Lehet, inkább egy Supemant, vagy Batmant kellett volna alkotnom. Az hatékonyabb lett volna. Persze a szegény Batmobil úgy kacsázna ezeken az utakon, mint az ökrös szekér a földúton. Valamit kezdeni kell még az aszfalttal.
Aztán ott van Ally néni, aki már a nyolcvanadik évét tapossa, és nem igazán tudja összevágni a fát, vagy felásni a kertjét. Látnod kellett volna, ahogy a fejsze átsiklott a levegőn és széthasította az akác tuskókat, vagy az ásót, ahogy magától forgatta a földet. Csodás látvány volt. De igazából a varázserőm, még semmi hasznosra nem használtam.
Persze a tévé megneszelte, hogy a városban "csodás dolgok" történnek, és idejöttek szaglászni. De én nem mondhatom el senkinek, hogy én állok a háttérben. Ugye, megérted? Csak neked egyedül, mert benned megbízom. Most itt ülök veled a Nílusnál, ebben a pazar oázisban, a sivatag aranyló homokja mögött lassan lebukik a nap. A kezedet fogom, ahogy belenézek a ragyogó szemedbe. Látod, ez az igazi varázslat!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.